Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bűnösök vagyunk?

2016.07.05

Kiállítás-megnyitó kapcsán nyilatkozott a rádióban egy vezető egyetemi tanár. Szándékosan nem nevezem meg az illetőt, hiszen írásom témája nem az ő személye, hanem a gondolatsor, amit mondottai indítottak el bennem.

Egy, a II. világháborús náci népirtásról szóló kiállítás kapcsán professzor úr felhívta mindnyájunk figyelmét arra, hogy kivétel nélkül mind bűnösök vagyunk a történtekben, mind felelősséggel tartozunk, és táplálni kell ezt az érzést az ifjúságban is, hogy ne történhessen meg még egyszer, ami akkor történt. És minden nap bocsánatot kell kérnünk az áldozatoktól.

Megdöbbentettek szavai. Valóban fontos a történelmi emlékezet, és le kell vonni a tanulságokat, óvakodni kell a rossz dolgok megismétlésétől... Igaz. De nem lehet egy, vagy akár több népet bűnösnek kimondani politikusok, népvezérek, diktátorok bűnei miatt.

Az ószövetségi zsidóknak Mózes által átadott tízparancsolatban valóban így szól Isten: „Megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen”... De még erre sem hivatkozhatunk keresztyénként, hiszen Jézus szavai és áldozata ezerszer felülírta ezt. Maga a Krisztus válaszolja tanítványai kérdésére: „Bocsássatok meg ”... nemcsak hétszer, hanem hétszázhetvenhétszer... tanítja a Mester.

A népek kollektív bűnösségét kikiáltották ugyan a vészkorszak után, kit ezzel, kit azzal vádolva, büntettek felnőttet, gyermeket, nőt, férfit, öreget. Csoportosan. A „malenkij robot”-ról, a Gulágról, a Baragánról, a Duna-csatornáról, tömeggyilkosságokról ritkán esik szó, és a Benes-dekrétumok ma is érvényben vannak, abban az Európai Unióban, amely állandóan az emberi jogokról papol.

Igen ám, de az állandó bűntudattal átitatott embert sokkal jobban lehet manipulálni, zsarolni... Meg lehet neki tiltani, hogy kimondja, amit érez, amit gondol, nem tiltakozhat semmi ellen, mert bűnös!

Liberális ismerősömmel kölcsönösen töröltük egymást a Facebook-on, amikor lefasisztázta nagyapámat, mondván: mit keresett a Don-kanyarban, minek ment oda hódítani, megérdemelte a halált. Igen, a magyar hadsereg hősi halottjaként hét hadiárvát hagyott hátra, és aki azt hiszi, hogy ez a falusi parasztember az eke szarvától valaha is menni akart a háborúba, az bolond. Utólag, a nyolcvanas években Sepsiszentgyörgyön a Securitate-n is azt vágták a fejemhez: nagyapám a náci hadsereg katonája volt.

A liberális szószólók a bevándorlásból is ilyen ügyet próbálnak gyártani. A migránsoknak joguk van ahhoz, hogy ide jöjjenek, - mondják -, és itt bármit tegyenek, hiszen csak azt fizetik vissza, amit az európai hódítók tettek velük évszázadokon át. Mi őket erővel keresztyénségre térítettük, most jogos, hogy ők akarnak bennünket az iszlámra téríteni. A fehér ember kirabolta őket, így gazdagodott meg, most csak visszaveszik, ami az övék.

Elgondolkodom. Micsoda nyakatekert, bolond magyarázat ez? Bűnös vagyok tehát fehér emberként, európaiként, keresztyénként, magyarként... Felelős vagyok a spanyol, angol, francia és német gyarmatosítók összes vétkéért, a világháborús népirtásokért, az amerikai indiánok kiírtásáért, - ez utóbbiról minden népirtás-krónika mélyen hallgat - , a végén kiderül, hogy a Gandhi-gyilkosság felbujtója is én vagyok.

Nem érzem magam vétkesnek. Nem vagyok bűnös semmiben, amit előttem, nélkülem, tudtom és beleegyezésem nélkül elkövettek. És nincs szemernyi bűntudatom sem azok miatt a történelmi bűnök miatt, amik amik a születésem előtt történtek. Sőt, azok miatt sem, amelyek az életemben történtek, de nem voltam bennük személyes közreműködő. Arra törekszem, hogy ne ismétlődjenek meg, de nem szórok hamut a fejemre.

És szemernyi bűntudat sincs bennem amiatt, hogy fehér ember vagyok, európai vagyok, keresztyén vagyok és magyar vagyok.

Radnóti Miklós írja, akinek zsidó származása miatt kellett idejekorán meghalnia, és akinek halála nagy veszteség a magyar irodalomnak:

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és miképp,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.”

Így legyen.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.