Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mit kíván a magyar nemzet?

2016.07.05

A híres, mindnyájunk által ismert 12 pont címe, így 168 évvel annak születése után is aktuális. Talán néhány részlet változik évről évre, ám maradt néhány súlyos társadalmi kérdés, amely ma is válaszra vár.

Március 15-iki nemzeti ünnepünk előtt óhatatlanul ismét fel kell tennünk hát a kérdést: Mit kíván a magyar nemzet?

És ez a kérdés most már teljesen más dimenziókban teendő fel, mint jó másfél száz évvel ezelőtt. Azóta ugyanis világégések és világrengések formálták át a haza és nemzet fogalmát, legalábbis földrajzi, történelmi szempontból.

A sokak által vitatott kiegyezést követő állítólagos aranykornak az I. világháború vetett véget, és ezt követte a gyászos emlékezetű trianoni békediktátum. A haza fogalma egyesek számára jócskán beszűkült, mások számára csupán fájdalmas emlékké lett, és a szétszaggatott Magyarországnak 1940-ig kellett várnia, hogy ismét éledjen a remény. De milyen áron? A II. világháborút lezáró párizsi béke porrá zúzta a néhány évig élő álmokat, amelyeket az elszakított részek ideiglenes visszatérése hozott.

Maradt hát a „kis haza”, az Európa-szerte meghurcolt magyarság, majd 1956, amely után a magyar értelmiség színe-java elpusztult, vagy elmenekült.

Az 1989-es fordulat, - amelyet sokan bátran és töretlen optimizmussal rendszerváltásnak neveznek - , nagy lehetőségeket hozott, de az igazi változások még folyamatban vannak, vagy váratnak magukra. És, sajnos, azt kell látnunk, nem mindig a helyes irányba változnak a dolgok. És sokan jósolják ma, hogy Európa napjai megszámláltattak.

Mit kíván hát a magyar nemzet itt és ma?

Leginkább békét, bőséget, nyugodt életet. És, amint székely testvéreink skandálták Marosvásárhelyen: autonómiát!

A sajtó szabadsága ma is élő követelés. Nem csak ott, ahol nyilvánvalóan idegen hatalmak ragadják meg a tollat tartó kezet, hanem itt Magyarországon is, ahol ugyanez burkoltan, ám mégis mindenki számára nyilvánvalóan történik. Úgy tűnik, most is minden tollat fog egy idegen kéz, amely vagy a széthúzás propagandáját szítja, vagy az elhallgatás és a szenzációhajhászás eszközével felváltva „vakítja” a magyarokat.

A törvény előtti egyenlőség polgári értelemben még hagy maga után kívánni valót. Hiszen ma is vannak – ahogy talán mindig lesznek - egyenlők és egyenlőbbek. A trianoni utódállamokban élő magyarok külön megszenvedik ezt. Nap mint nap bizonyítaniuk kell, hogy akkor is polgárok és magyarok, ha ez nem kifizetődő, mert a nemzeti érzés ma nem európai „trendi”.

A nemzeti „őrsereget” bizony megtizedelték az igazságtalan békék, és most újabban az Európai Únió, amely azt üzeni: majd megvéd bennünket, ha kell. És látnunk kell: csak a magunk erejére számíthatunk, ha nem akarunk áldozatul esni a migráció okozta katasztrófának és a trianoni „örökösök” félelmének, dühének és gyűlöletének.

Most a mindenkorinál nagyobb szükség van arra az őrseregre, amely megakadályozza azt, hogy templomaink mecsetté legyenek, és lányaink csadorban járjanak 10-20 év múlva.

A közös teherviselés követelése körül sincs minden rendben. És máris beleszaladunk a 7. pontba, amely „az úrbéri viszonyok megszüntetését” követeli. Bizony, a magyar sikertörténet terheit ma is a „közmagyar” viseli, de vannak, akiknek fizetését 5 millióra emelik a semmiért... Nos, máris a Nemzeti Banknál tartunk. Annál a Nemzeti Banknál, amelynek alapítványai a közpénzzel manipulálnak, és ezt még titkosítanák is. A köztársasági elnök azonban kételkedik. Így igen, Elnök Úr: van remény!

És a legutolsó pont a legfájdalmasabb: Unió Erdéllyel. Kívánnánk, szeretnénk, de lássuk, mi ennek a történelmi esélye? Gyakorlatilag nulla. Be kell látnunk, az álom szép, ám a valóság mindent átfogalmaz. Ez az unió csak a határon túli magyarok honosításával lehetséges, de ez a haza a „magasban van”, azaz eszmei, lelki, gondolati, érzelmi egységet jelent.

A magyar nemzet tehát újra eggyé lehet. De sajnos, nem közigazgatásilag, földrajzilag, hanem csak az eszmei, lelki összetartozás jegyében.

Mit kíván hát a magyar nemzet ma? Egy érzés, egy gondolat, egy lélek... az elszakított részek összetartozását, méltóságot, igazságot, autonómiát, egységet... hiszen mindannyian magyarok vagyunk.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.