Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Deja vu...

2009.05.10


Mostanában úgy érzem, visszafele jár az idő. A '80-as évek elején Romániában (vagy inkább mondjuk úgy: Erdélyben), ahol felnőttem, míg krisztusi korban el nem űzött a politika (erről is mesélek majd egyszer), kemény, valódi diktatúrában éltünk. Nem amolyan puhában, mint itt, - valószínű, ezért torkollott a dolog véres forradalomba.
Egyébként ez a "bársonyos forradalom" kifejezés szerintem kész röhej. Kérdezzetek meg egy ötvenhatost, milyen is a forradalom. Én Temesváron úgy éltem meg, mint valami nagyon kegyetlen, nagyon véres és könyörtelenül radikális eseményt. Szükségszerű, hogy így legyen, hiszen baráti beszélgetésekkel, egyezkedéssel, osztogatás-fosztogatás arányainak zártkörű megállapításával nincs rendszerváltás. Csupán gengszterváltás.
De vissza a diktatúrához. Ceausescu, a "Kárpátok tölgye", a "Doktor Honoris Causa" (ez kétségtelen így volt, legalábbis ügybuzgóságát tekintve), a hatalmas Vezér, semmitől nem riadt vissza a cél érdekében. De mi volt a cél? Elsősorban az államadósság teljes kifizetése. Ennek érdekében jegyrendszer, éheztetés, teljes infrastuktúra-leépítés, áramszünetek (főként azok), meleg víz, gáz szolgáltatások megvonása - a spórolás jegyében - és persze a társadalom igen rafinált és sikeres megosztása, hazudozás és ígérgetés. Olyan ismerős valahonnan a retorika és a szellem!
Míg a pórnép havi fél kiló hússal, fél liter olajjal, fél kiló cukorral... szóval, ilyen adagokkal manipulált, voltak azért egyenlőbbek. Akiknek külön boltjuk volt (pártbüfé néven, ott minden volt, amire mi csak vágytunk), sőt házhoz szállítás is (nekik). Egyesek kiemelt jövedelmet kaptak, katonák, rendőrök, pártfunkcionáriusok, sőt a bányászok is, akiket, - mint később láttuk - bármikor be lehetett vetni segéderőként a "többiek" ellen.
Itt és most is vannak, akik azért élhetnek "ingyen", mert nincs más dolguk, mint bármikor ránk ugrani, hogy ezzel foglalkozzunk, ne mással. Meg hát aki agyonvertek, az már nem gondolkodik, nem pofázik, nem játssza a nagyképű ellenzékit... Nosza! Ugye, régi jól bevált módszer ez! Így tette ezt Hitler, Mao-Ce-Tung, Ceausescu, és még sokan mások, és így teszik ma is az igazán hatékony politikusok.
És - akkoriban - hogy ne merj még csak gondolni sem a tiltakozásra, ott volt a csomó, különféle bonyodalom. A " gondolatrendőrség" szerepét is eljátszó Szekuritáténak mindent szabad volt. Akinek a pofája nem tetszett, azt vitték. Jöttek, házkutattak, valamit odatettek, másnap ismét jöttek, megtalálták. Nem lehet erről mesélni, itt túl hosszú. Regénytéma. De minek is? A stílus ismerős, nem?
A dolog csak arról jutott eszembe, hogy ma a rádióban a pénzmosás elleni törvényt taglalták. Hogy ki mindenki (bank, könyvelő, ügyvéd,postás, stb.) KÖTELES feljelenteni engem, ha túl jól megy nekem szerinte. És ha mégsem, majd lesz neki nemulass.
És elveszik mindenemet, mert csomag van. Az APEH végrehajt. Mindenkit. A végrehajtók jutalmat kapnak. Minél könyörtelenebbek, annál többet. Milliókat. (Annyi pénz nincs is, csak a számtanpéldában! Nem értesz egyet? Miért nem lettél Apehos?)
Van szégyenlista. Névvel, címmel (pontos címmel!), hogy odamehessek leköpni. (Az adatvédelmi ombudsman nyaral, vagy talán, ha jól emlékszem, nincs is…) Figyelik. Ha nem köpök, megbüntetnek. Ha ellopták az erdőmet, megbüntetnek. Nem a tolvajt, engem. Mert nem tettem feljelentést. Mert a tolvajt nem tudják (vagy nem akarják) megtalálni. Mert a rendőrség rendületlenül szolgál és véd - de kit? (Avagy szaglász és vét?)
Ha védekezni próbálok, megbüntetnek. Mert a magántulajdon szent - ha egyeseké! - ketteseknek pofa be. Mindenben helyettem döntenek, nulla tolerancia, előírják, kit kell szeretnem, kit kell gyűlölnöm, mit kell éreznem, mit kell mondanom, ha nem teszem, megkeserülöm. Majd az "össznép", a "békés többség" (a gyávák és meghunyászkodók, vagy megélhetési pártkatonák gyülekezete) összefog, és jól megadja nekem. Na mit is? Majd népgyűlés lesz, mint annak idején, és a munkásosztály, az igazi kommunista hazafiak elítélnek, mint... na mit? Tudják!
Hölgyeim és Uraim! Deja vu! Ezt már egyszer átéltem. Ezt már egyszer eljátszottuk.
Zárójelben megjegyzem: akkor, ott én bizony "rossz kislány" voltam! Most meg már csak egyetlen gondolat motoszkál bennem, egy idézet egy költőtől, aki annyira nem fért bele kora kereteibe, hogy végérvényesen mennie kellett.
"Miért legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis.
Mért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis." (József Attila)
Diktatúrában élünk. És olyan mindegy, ki diktál! A kommunista, a fasiszta, a demokrata, az EU, a zöldek, a feketék, a fehérek, a pepiták... Mindenképp DEJA VU!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

krisztusfesto@freemail.hu

(Pista, 2009.12.05 08:23)

Őszinte és igaz gondolatok, de milyen szerinted az igazi szabadság? Létezik egyáltalán..? Vagy csak kompromisszumok és elkötelezetségek mentén létezhetűnk? Hol a liberalizmus határa szerinted?... Egyébb ként gratulálok.

ambrus.viktoria@citromail.hu

(Viktória, 2009.09.17 11:51)

Évezredek óta újra és újra ugyanazokat a közösségeket tudjuk kitermelni, amelyek mindig ugyanarra képesek. Csak egy ember kell, aki kínjába nem pusztult bele, aki nyalogatja fájó sebeit, annak sebébe bele lehet marni, és az átkozott kört újra lehet indítani.