Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ha én madár lennék...

2009.05.10


Nemzeti ünnepeinket „hagyományosan” tűzijátékkal ünnepeljük.
Bár vannak az ünneplésnek jobb módjai is, görcsösen ragaszkodunk „bevált” szokásainkhoz.
Persze, ez egy csomó embernek tetszik.
Panem et circensis – tartja az ókori római mondás.
Hát cirkusz, az van. Egyre több. A kenyér viszont egyre kevesebb.
A törvény „vaskezével lesújt rám” a napi tíz elszívott cigarettámért. De évek alatt sem leszek képes annyi füstöt termelni, mint egy kiadós népünnepély. Rendszerint még éjfél után is sűrű füst gomolyog a város fölött.
Amíg a durrogtatás tart, ölemben fogom a macskámat. Halálra rémül. Tudták-e, hogy az állatok hússzor erősebben hallanak minden zajt? Képzeljék el a tűzijáték hangját hússzorosára erősítve! Én még az egyszerestől is kikészülök.
Ha én madár lennék… Hát én is elköltöznék a szegedi ligetből. Itt ugyanis nemcsak augusztus 20-án van tűzijáték. Hanem minden héten. Kis maszek tűzijátékok. Egyesek így mutatják meg, hogy nekik aztán „fussa”…
Ha életmentő szervátültetésre várnék, vagy hajléktalanként rónám az utcákat, vagy gyerek lennék, akinek szeptembertől a szomszéd településre kell iskolába járnia, mert az ő falujában bezárták… És ha öregasszony lennék, aki a kapu mögött lesi a mobil postát… És ha…
Akkor talán azt is megkérdezném: országos összesítésben mennyi pénzt dobtunk ki ezért a cirkuszért?
(Egyébként remélem, itt mindenki jól van…)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.