Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kell-e nekünk olimpia?

2016.07.05

A foci Európa-bajnokság az oka talán, hogy Magyarországon ismét felerősödött a olimpia-pártiak hangja. Pontosabban egyes fanatikusoké, akik már két évtizede, hogy időről időre felröppentik az ötletet: rendezzen Budapest olimpiát. Most már a konkrét időpont is megvan: 2024. Ezt pályázta meg Magyarország. Ha meg is nyeri... hát bajban leszünk, mondhatom.

A Thomas Bachnak, a NOB elnökének elküldött „közös szándéknyilatkozatban" az áll, hogy Budapest és a MOB a fővárosi önkormányzat és a MOB közgyűléseinek „egybehangzó döntése alapján, Magyarország Országgyűlése és a magyar kormány támogatásával" hivatalosan is bejelenti a szándékát a XXXIII. olimpia és a XVII. paralimpia megrendezésére. „Meggyőződésünk, hogy a budapesti pályázat a válasz a NOB Agenda 2020 reformprogramjára, pályázati szándékunk teljes összhangban van a NOB gazdaságos olimpia koncepciójával. Egyben üdvözöljük, hogy a NOB a takarékosabb és fenntarthatóbb olimpiarendezés irányába indul, megtörve a legnagyobb és leggazdagabb országok olimpiai rendezési monopóliumát" – olvasható a dokumentumban.

Nos, az utóbbi mondatban van az eb elásva... kinek a közös szándéknyilatkozata ez? A polgároké? Nem, egyáltalán nem. És hogy akarják megvalósítani? Mert ugye szegények vagyunk...az egészségügy több sebből vérzik, az iskolában a tanárok veszik a krétát saját zsebből, Budapest az omló vakolatok és kátyúk egyik fővárosa is, a magyar vidéken pedig még szorongatóbb gondok vannak. Az olimpia pedig költséges mulatság. A beruházás várható értéke 775-800 milliárd forint, de ha az utóbbi tíz év túlméretezett projektjeinek példáját nézzük, alighanem háromszor annyiba kerül majd. A Magyar Olimpiai Bizottság illetékese és Tarlós István főpolgármester közös sajtótájékoztatóján elhangzott: kiszámolták, hogy minden magyar polgárnak „csupán” havi 7000 forintjába fog kerülni az olimpia. Nos, a minden magyar polgárba beletartozik a tegnap született csecsemő és a 90 éves aggastyán is. A közel 10 millió magyar polgár (már akik az anyaországban dolgoznak és adóznak, hiszen a sarc csak rájuk vonatkozik) valamivel több mint harmada az, akinek ezt az egészet állnia kell. Tehát havi 21 ezer jut mindenikünkre tíz éven át.

Manapság minden népszavazással dől el. Minden héten benyújtanak egy népszavazási kezdeményezést, de érdekes módon, erről nem kérdeznek meg bennünket. Hogy kell-e nekünk olimpia? Hogy akarjuk-e finanszírozni ezt a meglehetősen grandomán tervet? Hogy szorgos hangyákként akarunk-e sporthíreket vacsorázni vajas kenyér helyett?

Nem vitatom, ez jó alkalom lenne az ország infrastrukturális fejlesztésére – ezzel sokan érvelnek. De már így is jóformán csak sportlétesítmények építésének, újjáépítésének hírét halljuk, önkormányzati bérlakások nem épültek 25 éve. A fiatalok többsége albérletben kezdi az életét – csillagászati árakon -, ha sikerül hitelt felvennie egy picike lakásra, akkor nyugdíjas koráig nyögi a részleteket. Közben gyermeket – jobb esetben gyermekeket - nevel, dolgozik látástól vakulásig, ha szerencséje van, eléri a nyugdíjas kort. Ha önkormányzati bérlakásban élhetne, talán könnyebb lenne a rajt, és elérhetőbb a cél – hogy sportosan fogalmazzak.

Kell-e nekünk olimpia? Nekünk nem. Csak egyeseknek. És minket nem kérdeznek meg. Erről nem.


 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.