Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kutyabaj

2009.05.10


Időnként, mint mindenki, bevásárolok. Szombat van, sok a dolgom, nem megyek messzire. Álluk a közeli kisbolt előtt, túl sokan vagyunk, nem férünk be egyszerre. Sorban állunk.
Egyszer csak nyitott, kétszemélyes cabrio fékez, megáll mellettünk. Kiszáll belőle a kigyúrt aranyifjú, mögötte kutyuskája - 60 kilóra saccolom. A fiatalember előrejön, pórázt hanyagul lóbálva a kezében és bemegy a boltba. Akárhányan vannak is bent.
Kutyuli kint várakozik.
A sorban egy nagymama a kisunokájával. A baba három-négy hónapos lehet, a kocsiban alszik. A kutya kíváncsian odaballag és nézegeti a gyereket. A kisgyerek felsír. Nagymama kétségbeesetten tiltakozik: - Fiatalember, ne engedje, kérem a kutyát a gyerekhez!
- Ne féljen anyó, nem eszik kölyköt a kutyám!- kaffan vissza az ifjú a boltajtóból. A kutya szégyenlősen hátrébb húzódik. Ő érzi, hogy valami nem stimmel.
Aztán egy hang szól csendesen a sorból: - Fiatalember, feltehetné a szájkosarat!
- Mondtam, nem eszik kölyköt...- röffen vissza az ifjú titán.
Döbbent csönd. Aztán ugyanaz a hang: - Nem a kutyának, saját magának!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.