Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Le a bűzrúddal!

2009.05.10

Miközben nő az államháztartás hiánya, s állítólag áll a reformfolyamat is, újabb jó kis heccre készülődnek unatkozó honatyáink ott az ország nagy házában. A vissza-visszatérő törvényjavaslat értelmében be kell tiltani a dohányzást a nyilvános helyeken. Több helyen ezt önkormányzati rendelettel már meg is tették. Sőt, azt mondja a rádió, hogy Kalifornia bizonyos helyein már a saját lakásában sem gyújthat rá az ember. És tudják, hozzánk minden hülyeség begyűrűzik Amerikából… (Bezzeg az amerikai rendőrök kemény stílusa csak békés tüntetők ellen működik!) Szóval, Hölgyeim és Uraim, a régi-új jelszó: Le a bűzrúddal!
Nem elég a törvény a nemdohányzók védelmére (a bűnöző dohányzókkal szemben!), de az a helyzet, hogy ha a gyerek dohányozni lát, ő is rá fog gyújtani mindjárt. Mert megrontom. Valahogy így fogalmaz a tervezet. Már kész liliomtiprónak érzem magam, ha a buszmegállóban rágyújtok. Mert kiskoromban arra tanítottak, hogy nyilvánosan ne tegyek semmi olyat, ami sérti a törvényt, a közerkölcsöt vagy a jó ízlést. Nos, mostantól fogva a rágyújtás is ilyen lehet.
Elismerem, kellemetlen lehet a más füstjét szívni, de okulhatnánk egy régebbi amerikai példán is, amely bizonyította, hogy a prohibíció (legyen az szesztilalom, vagy a dohányzás tiltása) csak a gazdasági és más természetű bűnözés melegágya. (Al Capone és a többiek…)
Persze, jól beidegződött, ötven év alatt rögzült szokásainkhoz híven, egyszerűnek tartjuk a megoldást: megtiltani, megbüntetni, erőszakkal rákényszeríteni, ha tiltakozik, szájon vágni. De kinek az akaratát kényszerítjük kire? Magyarország felnőtt lakosságának mintegy 55 százaléka dohányzik. Ez már önmagában is többség. Annak, hogy ezt a többséget kisebbségbe szorítsák, csak egyetlen módja lehet: a meggyőzés, a rábeszélés, - de nem a tilalom. Ha tisztelt honatyáink és a cigaretta elleni elszánt, könyörtelen harcosok rádöbbennének, hogy érvényes még a régi mondás: a tiltott gyümölcs a legédesebb, talán hamarabb elérnék az oly vágyott eredményt. Ám tiltani, fenyegetni ingyen is lehet, a meggyőzés és megelőzés pénzbe kerül. És a pénz, kérem, nálunk egyfolytában a legkevesebb. Pedig vannak olcsó megoldások is!
Ha már ilyen elszántan védik az egészségemet (akaratom ellenére is), javasolom például, hogy a nemdohányzó éttermekben adjanak ugyanannyi pénzért kétszer akkora rántott bordát, mint a dohányosoknál. Aki nem gyújt rá a kávéja vagy söre mellé, kapjon egy ajándék gyorsfényképet és egy ingyenes erkölcsi bizonyítványt. Mindezt finanszírozzák azokból a szőrén-szálán eltűnt privatizációs pénzekből, amelyeket a magyar dohányipar külföldieknek történt értékesítéséből kasszíroztunk be.
Mivel az is igen káros, tiltsuk el a magyar polgárt a kevertjétől, a sörétől, a borától, pálinkájától, pörköltjétől, jelöljünk ki külön sávokat a járdán a húsevőknek és a vegetáriánusoknak, akik zsírral főznek, viseljenek kötelezően püspöklila négyszöget a karjukon, post mortem ítéljük tíz év börtönre az öngyilkosokat... Ha ennyi badarság olvastán feldühödtek, nos kérem, sebaj, most még rá lehet gyújtani!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

ambrus.viktoria@citromail.hu

(Viktória, 2009.09.15 10:41)

Nem baj, hogy arra próbálnak rávenni, utáljam a cigarettát, de lássam közben, hogy nem felejtik el, azt zengték, hogy szeressem a cigarettát. Akkor pedig belátással, finoman, és ne megvetéssel, kiszorítással tegyék.
Jómagam 30 évig dohányoztam, rá kellett jönnöm, hogy ártok magamnak, tíz éve nem dohányzom.de nem utálom dohányzó múltamat, se nem magasztalom bagómentes jelenemet. Mindkettő én vagyok.