Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Magyar mese

2009.05.09


Azt hittem, egyszerű. Mármint az, hogy készítek egy weboldalat. Aztán kiderült, mégse. Napokig küszködtem a technika ördögével. Most saját ördögömmel kell megküzdenem.

Mi legyen az első bejegyzés? Mérlegelek, töprengek, halogatok, hátha holnap jobb ötletem támad. Közben érzem, itt volna már az idő, hogy valami olvasnivaló kerüljön a hangzatos cím alá. Történetek? Igen, de melyik? Annyi van... annyi volt...és még mennyi lesz!

Amíg eldöntöm, hogyan kezdjem a mesélést, íme egy modern mese. Megihletett a magyar valóság. Mert az igazi valóságshow nem a tévében van, hanem itt, a lépcsőházunkban, utcánkban, városunkban, ezen az egész álszent kis Magyarországon.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, aki nem tudott úszni. Egy napon a folyóparton sétált, túl közel merészkedett a marthoz, és a vízbe esett. A közelben horgászok ültek a parton.
- Segítség! Segítség! - kiáltozott kétségbeesetten a fuldokló.
- Hallgass! Elriasztod a halakat! - kiáltották vissza neki.
De a kapálózó nem adta fel. -Segítség! Segítség! - kiáltozott tovább.
- Valamit tenni kell, - tanakodtak a horgászok, - így ma semmit sem fogunk.
Valahonnan kerítettek egy lapátot, a már-már partot érő, segítségért kiáltozó emberhez siettek, és jól fejbe vágták. A fuldokló elmerült.
- Végre! - sóhajtottak fel megkönnyebülten.
-Tulajdonképpen ki is húzhattuk volna... - szólt elgondolkodva egyikük.
- Persze! - mondta rosszallóan egy társa, és a háta mögött csendben ütésre emelte a lapátot.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.