Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mire jó a kampánycsend?

2009.06.03


Az ingerszegény környezet állítólag lelassítja a gyermek fejlődését, neurotikussá teszi a felnőttet, a depresszió és az alkoholizmus árnya borul fölé, akinek életében nincsen állandó élménydömping. Más szemszögből viszont a 21. század információ-tengerében elvész a lélek, személyiség, a reklámerdőben eltéved az ízlés és igény (vagy igényesség?), torzul az értékrend, irreális vágyak gyötrik az embert, és ez ismét depresszióhoz vagy pszichoszomatikus tünetekhez vezet.

Mi hát a jó? Ingerteli vagy ingerszegény? Zaj vagy csönd? „Pörgés” vagy nyugalom? Az utóbbi hetek (vagy talán évtizedek?) politikai csatározásaiba belefáradt polgár alkalmasint örömmel nyugtázza a kampánycsendet. Végre békén hagyják. Végre nem folynak meddő viták és vádaskodások a feje felett elbeszélő politikusok és pártok között. Végre … Szétnézek az interneten. Két napja ugyanazok a hírek. Sport, filmsztárok, szépségverseny, pitiáner pletykák… Unalmas. Pedig már torkig voltam a politikával. Most meg hiányzik. Ki érti ezt?

Valahogy elszoktunk attól, hogy teljesen hétköznapi, emberi, sőt kisemberi hírek érdekeljenek. Már csak lufikra, sőt bombákra vadászunk. Már csak az a jó, ha botrányokat lehet csócsálni naphosszat, meddő, virtuális, egyoldalú vitába bonyolódni a médiával, egymás között szapulni, dicsérni. Vitatkozni, csupa olyan dologról, amelynek végkifejlete úgysem rajtunk, hétköznapi törpehangyákon múlik… De kell a mesterséges izgalom, ha egyébként itt belül ingerszegény az életünk, és ha a mindennapi taposómalomból kilépve olyan kajánul édes, hogy valakit szidni lehet… És különben is, elszoktunk a békétől.

Alig várjuk, hogy vége legyen a kampánycsendnek. Hogy ismét lehessen róla beszélni. Hogy ismét lehessen bírálni, szidni, lelkesedni, akkor is, ha meddő, pusztába kiáltott szó mindez. Hogy lehessen acsarkodni, vitatkozni, veszekedni … de miről is?

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.