Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Augusztusi rapszódia

2009.05.10

(lírai naplótöredék)

minden este gondolatban kitárom a testem álmaid előtt kedvesem
leveleimbe beleolvas a lámpa
s a toll engedelmesen formálja szavaimat
meggyötörnek a sorok kínos szünetekkel -
vajúdva szüllek minden este jobban a magamévá
"a címzett ismeretlen" mondaná a postás (ki délben becsönget és elűzi a levesestál békességét)
hisz csak annyit írnék KEDVESEM a borítékra
szél csodálkozik rám
ha a padláslépcsőn próbálok napozni délutánonként
anyám cipeli a vödröket csetepatéra lesünk
apám még néha kikiáltja hogy negyvenöt éves és hogy
a kutyafáját a nagyvonalú világnak
fogynak a percek a naptárból a holnapból
mint a cigaretták a dobozból
esténként megpróbálom meztelenre vetkőztetni
és tested köré fonni álmaim
színtelen eperkompótot majszolunk apám félti a kólikáját
anyám nevet - "valami édeset ettem volna !" -
később "örülünk hogy eljöttetek"
és "köszönjük a látogatást"
és éjfél utáni zippzárra járó búcsúmosolyok
mire az ágyig jut az ember már horkolnak az álmok
de ahogy hazafelé oszlik a falu éjfélkor újjászületik az utca
belesápadnak a csókokba a kapualjak és belepirulnak a lányok
ilyenkor augusztusban csöndben lapulnak
a vasalt alsószoknyák a láda fenekén
s arcukhoz érő borostás legényállakhoz hasonlít
a tarló a lányok lába alatt
búzavirágos kalapban ülnek esténként a kocsmában
duhaj legények
s tikkadt-lihegőre perzseli torkukat a cujka
hitelre élünk álommal s halállal fizetünk minden szóért
félelmetesnek és fegyelmezetlennek kell maradnom
az utolsó szuszig
gyermekláncot öltögetek az ötletekből
jégbehűtöm a fejfájást aztán
sétálni sétálni gyorsabban gyorsabban fel-alá fel-alá
ilyenkor augusztusban amikor legdévajabb az éjszaka
álmatlansággal sztrájkolni az egyedüllét ellen

1977. Parajd.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.