Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csak álmodom…

2009.12.14

(Keserű szonett)

 

Én álmodom, csak álmodom, -  

benéz a hold az ablakon,

ezüstbe önti bánatom,  

erőt nem vesz az árnyakon.

 

Körültáncol a fájdalom, -

vörös lávacsepp arcomon

kín, szegénység, száz borzalom,

csak álmodom halálomon.

 

Számon kér rajtatok a fény, -

itt állok a lét közepén,

a szívem csendben tördelem,

 

falatonként azzal táplállak, -

kísértete vihog a nyárnak,

lassan felfal a szerelem.

 

Szeged, 2007. május.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.