Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Erdélyi apokrif 1991. (Fiamnak)

2009.05.09

Ha nem lehettünk hősök,
legalább hadd legyünk örökűzött
kísértetjárásban tanúi egy kornak,
amelyben vétkes eszme lett a holnap
felé tekintő botor bizakodás;
hol leszaggatván köntösük az aggok,
nem tudván bölcsességgel védeni testük,
megölettek halálnak halálával,
reménység bűnében bűnösnek találtatván,
nagyapáik keresztjével vánszorogtak a Golgotára,
kiáltván kiáltva :
- Uram, ha lehetséges múljék el tőlünk e pohár ! -
de nem múla el, s fel kelle hajtani fenékig
a bölcseknek és szelídeknek
amaz örökké lángoló méregpoharat ;
ha nem lehettünk hősök,
legalább hadd legyünk önemésztő bizonyosságul,
mint csonkig lobbant lármafák,
sajgó tanúi e kornak ;
- gyermekem, az ég oly messze van, sokszor úgy érzem,
nem hallik oda magányosan vándorló őrült imánk,
s hogy szaladván szaladunk felé, nézd gyermekem,
újfent és ismét szembesercint a délibáb,
mert cinikus angyal, fiam, a túlélés angyala,
s a hősök ma már csupán vértelen óriások -
nem lehetünk már hősök,
s térképéről lángpallossal űz le bennünket
a fájdalmas lázas Európa -,
nincs hely számunkra a Koponyák hegyének környékén sem,
rongyainkkal rakott kísértetkaraván szeli nyögve tested
Európa, átkozott mostohaanyánk,
és elhajítván díszes mezeinket,
hajadonfős lélekkel jajongunk át a másvilágra
mi, kiknek nem adatott élni, sem inni,
és nem lehettünk hősök,
csak örökűzött kísértetjárásban
átfagyott tanúi e kornak.
                                                           1991. Arad.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.