Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Íme, hát elhagyom...

2009.05.10

Íme, hát elhagyom a földet, hol
porból vétettem, s porrá nem leszek,
hol meggyötörtek bús kísértetek,
szellemei halálos félsznek.
Fáj a föld nekem, a táj, hol
szellemem testbe kényszerülten
győzte a bajt, vért, pusztuló álmot,
itt most a végső mérföldkőnél állok,
megszaggatván ősi köntösömet,
s imádkozom: Urak ura, ne hagyd
lelkeink sírásba halva feledni !
Íme, hát elhagyom a földet, mely
életem felének háza volt,
vérem javát hagyva rögeiben.
Nem sírhatok. A kínt, a kéjt
valahová csak át kell mentenem.
Meglökdösték lelkem kemény idők,
hitem fád tükrét búzamezők
vakítják ; néha föllelem
a szavakat : - föld - szerelem -
mócsinggá őrölt szívemen
hordom jelét e fájó tájnak.
Íme, hát elhagyom hazámat.
Félek. Nincs erre magyarázat.

1991. Arad.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.