Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nocturne (II.)

2009.05.10

a tetők fölött átpörög a fény
csillagraj jön - fekszem a fűben
majd ágyadon babrál ajkamon a hajnal

más kéz érinti arcod
más száj ejti neved
más test verítéke hűl csípődön
mint tűz után lehulló korom
eltakarja szememet a bánat
üres ezüstgömb már a remény
csak fáj a hús a bőr a vér
semmibe taszít iszonyú hiányod
felhők vizelnek szobor-testemre
üres estékben
záporként hull a kéj hátam mögé
ha visszanézek s pajkosan összeborzolja
tüskés üstököm a félelem
ó lennie kell a sötétben
valamiféle mikroszkopikus csodának
ami csak úgy - magától - összehozza
hogy szerelem és bánat
kergetőzve összeadva kivonva
boldogságszerű tablóvá férceli össze
ezt a hazugságos kínos világot
- az érzelmeket nem győzheti
az elme vagy gép matematikája -

csak állok - ezer esztendeje - szórom a gyöngyöt
mint ki végül úgyis elmegy
ha már odaadta mindenét
s távozásától nem lesz sivárabb a világ
de mint tűz után lehulló korom
eltakarja arcunkat a bánat
míg a tetők fölött átpörög a fény

1997. Szeged.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.